2 Corinthians 2
1 Föltettem ugyanis magamban, hogy nem megyek ismét szomorúságban hozzátok.
2 Mert ha én megszomoritlak titeket, ki az, aki engem megörvendeztet, ha nem az, akit én megszomoritok?
3 És épen azért Írtam ezt nektek, hogy mikor odaérek, ne kelljen bánkódva bánkódnom azokon, akiken örülnöm kellett volna, mert fölteszem valamennyitekről, hogy az én örömem mindnyájatoké.
4 Mert szivemnek nagy fájdalmával és szorongatásával írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megtudjátok, minő szeretettel viseltetem különösen ti irántatok.
5 Ha pedig valaki megszomorított, nemcsak engem szomorított meg, hanem részben legalább, mindnyájatokat.
6 Elég az illetőnek az a feddés, melyben többektől részesül;
7 úgy hogy inkább ellenkezőleg bocsássatok meg neki és vigasztaljátok őt, hogy túlságos szomorúságba ne essék az illető.
8 Azért kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 Mert ez okból is írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, vajjon engedelmesek vagytok-e mindenben.
10 Ha pedig valakinek valamit elengedtek, annak én is (elengedem); és amit elengedtem, ha ugyan elengedtem, tiértetek (engedtem el) Krisztus személyében,
11 hogy meg ne csaljon bennünket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő gondolatai.
12 Mikor pedig Krisztus evangéliuma végett Troászba érkeztem és nyitva állt előttem az ajtó az Úrban,
13 nem volt nyugta lelkemnek, mivelhogy testvéremmel, Titussal nem találkoztam, miértis elbúcsúzva tőlük, elutaztam Macedóniába.
14 De hála legyen Istennek, ki mindig megörvendeztet minket Krisztus Jézusban, és az ő ismeretének jó illatát mindenütt terjeszti általunk;
15 mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok között, kik üdvözülnek, és azok között, kik elkárhoznak;
16 egyikeknek ugyan halál illata a halálra, másikaknak élet illata az életre. És ki ilyen alkalmas erre?
17 Mert mi nem vagyunk, mint sokan, meghamisítói az Isten igéjének, hanem őszintén, mintegy Istenből és Isten szine előtt beszélünk Krisztusban.